Az európai szemeszterhez kapcsolódó nemzeti szintű szociális kormányzás és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz

Az Eurofound 2016 óta nyomon követi a nemzeti szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonását és készít erről éves jelentéseket. Ez a jelentés is ezt a sort folytatja, a szociális partnereknek az európai szemeszterbe és a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközbe való bevonásának minőségére koncentrálva.
 

Az eredetileg a Covid19-világjárványra válaszul létrehozott Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközt kiterjesztették (2026-ig), amely az ambiciózus NextGenerationEU csomag sarokköve lett.  A programot integrálták a gazdaság- és szociálpolitikát koordináló európai szemeszter keretébe. Az Európai Bizottság arra ösztönzi a tagállamok kormányait, hogy vonják be a szociális partnereket az európai szemeszterbe, az RRF-rendelet pedig előírja, hogy a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek (RRP-k) elkészítése és végrehajtása során konzultálni kell velük.
 

Ez a jelentés a szociális partnerek európai szemeszterben való részvételének két kritikus dimenzióját vizsgálja. Először is azt vizsgálja, hogy a nemzeti szociális partnereket milyen mértékben vonták be a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek, és általánosabban az e tervek által közvetlenül befolyásolt szociálpolitikai intézkedések kidolgozásába és végrehajtásába. Másodszor, meghatározza a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtásának általános tendenciáit, különös tekintettel a szociálpolitika területén hozott intézkedésekre.
 

Szakpolitikai háttér

Az európai uniós intézmények elismerik a szociális partnerek döntő szerepét a gazdaság- és foglalkoztatáspolitika koordinálásában és végrehajtásában. Ezt több, az európai szemeszter 2024. évi ciklusának részeként közzétett szakpolitikai dokumentum is megerősíti. A (2023. november 21-én közzétett) éves fenntartható növekedési jelentés kiemeli a szociális párbeszéd és a szociális partnerek európai szemeszterbe való bevonásának fontosságát, különösen a zöld és a digitális átállás tekintetében.
 

2024 februárjában a Bizottság közzétette a Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszköz félidős értékelését, amelyben megvizsgálta annak relevanciáját, eredményességét, hatékonyságát, hozzáadott értékét és koherenciáját. Az EU ambiciózus reformok és beruházások révén történő megerősítéséről szóló későbbi bizottsági közlemény hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek bevonása kulcsfontosságú tényező az intézkedések tervezésében és végrehajtásában, ugyanakkor rámutat arra, hogy a tagállamok között jelentős különbségek vannak a bevonásuk jellegében. A közlemény utal arra is, hogy egyes érdekelt felek – köztük a szociális partnerek – elégedetlenek a részvételük szintjével, és kiemeli a szociális partnerek kulcsfontosságú szerepét a munkaerőpiaci és szociálpolitikai reformok végrehajtásában.
 

Az Európai Unióban a szociális párbeszéd megerősítéséről szóló, 2023 decemberében közzétett tanácsi ajánlás (C/2023/1389) kifejezetten utal az európai szemeszterre, és megismétli, hogy a tagállamoknak a nemzeti joggal és/vagy gyakorlattal összhangban a szociális partnereket érdemben be kell vonniuk a foglalkoztatási és szociális politikák, valamint adott esetben a gazdasági és egyéb közpolitikák kialakításába és végrehajtásába.
 

2024-ben új uniós gazdasági kormányzási szabályokat vezettek be, és megreformálták a Stabilitási és Növekedési Paktumot (az (EU) 2024/1263 rendelettel). A tagállamok vállalták, hogy nemzeti középtávú költségvetési-strukturális terveket nyújtanak be, amelyek az államadósság tartós és fokozatos csökkentésére, az inkluzív növekedésre, a strukturális reformokra és a közös uniós prioritásokra összpontosító beruházásokra vonatkozó stratégiákat vázolnak fel. A Helyreállítási és Rezilienciaépítési Eszközről szóló rendelethez hasonlóan a felülvizsgált uniós gazdasági kormányzási keret is konzultációt javasol a szociális partnerekkel a középtávú költségvetési tervek Bizottsághoz történő benyújtása előtt.
 

Főbb megállapítások

• A tagállamok kormányzási struktúrákat hoztak létre a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtására, beleértve a szociális partnerek bevonására szolgáló mechanizmusokat is. A kutatás a szociális partnerek bevonására szolgáló intézményi keretek három fő típusát azonosította: a meglévő kétoldalú és háromoldalú szociális párbeszéd intézményeit, az európai szemeszter vagy a helyreállítási és rezilienciaépítési terv végrehajtása céljából létrehozott szerveket vagy munkacsoportokat, valamint az ad hoc konzultációs folyamatokat.
   
• Ez a jelentés a tagállamokat három kormányzási klaszterbe sorolja, amelyek a szociális partnerek bevonásának különböző jellemzőivel rendelkeznek. A ipari demokrácia alapú klaszter (Ausztria, Dánia, Finnország, Hollandia, Németország és Svédország) a szociális partnerek bevonása során a kevésbé intézményesített csatornákat részesíti előnyben. Mind az államközpontú klaszter (Belgium, Franciaország, Görögország, Olaszország, Luxemburg, Portugália, Szlovénia és Spanyolország), mind a piacorientált klaszter (Bulgária, Horvátország, Ciprus, Csehország, Észtország, Magyarország, Írország, Lettország, Litvánia, Málta, Lengyelország, Románia és Szlovákia) nagyobb sokszínűséget mutat, a szociális párbeszéd meglévő intézményeire és a szociális partnerek bevonására szakosodott szervekre vagy munkacsoportokra támaszkodva. Ez utóbbi megközelítés nem bizonyult hatékonynak a szociális partnerek részvételének garantálása terén néhány országban, például Lengyelországban és Romániában.
   
• Egyenlőtlen a szociális partnerek elégedettsége az európai szemeszterben és a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozásában és végrehajtásában való részvételük minőségével kapcsolatban. Míg az erős szociális párbeszéddel rendelkező néhány országban a szociális partnerek mérsékelt elégedettségről számolnak be, a legtöbb tagállamban a szociális partnerek a részvételüket csak egyfajta kipipálandó feladatnak érzik.
   
• Néhány tagállamban a szociális partnerek arról számolnak be, hogy egyáltalán nem vagy alig vonták be őket a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek kidolgozásában és végrehajtásában. A legtöbb tagállamban a szociális partnerek bírálják a konzultáció konkrét hiányosságait, többek között azt, hogy nem áll rendelkezésre elegendő idő a megfelelő és érdemi eszmecserére, valamint a hiányos előzetes tájékoztatást.
   
• A 2024. áprilisi új gazdasági kormányzási keret aggályokat vetett fel a szociális partnerek körében. Bár az (EU) 2024/1263 rendelet jogszabályban rögzíti, hogy az MTFSP-k benyújtása előtt konzultálni kell a szociális partnerekkel, a szociális partnerek attól tartanak, hogy az átmeneti mentesség, amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy a tervek kidolgozása során folytatott konzultáció csak önkéntes jellegű legyen, negatív jelzést küldhet. A munkaadói szervezetek elismerik, hogy a végrehajtás első évében a nagyobb rugalmasság segítheti a tagállamokat a források hatékony elosztásában. Ugyanakkor arra figyelmeztetnek, hogy a szakpolitikák – többek között a szociális szakpolitikák – megvalósítására rendelkezésre álló mozgásteret bölcsen és következetesen kell felhasználni.
   

Szakpolitikai iránymutatások

• Mivel a nemzeti helyreállítási és rezilienciaépítési tervek végrehajtása a végső szakaszba lép, 2026-ban pedig lezárul, meg kell erősíteni és minőségileg javítani kell a szociális partnerek bevonását. Ez segít biztosítani a NextGenerationEU forrásainak leghatékonyabb felhasználását azáltal, hogy a leginkább releváns gazdasági ágazatokat célozza meg, és a kettős átállás folyamatába erős szociális dimenziót épít be.
   
• Tekintettel a jelenlegi geopolitikai bizonytalanságra és az uniós integráció egyéb kihívásaira, például a demográfiai változásokra, a szociális partnerek hatékony bevonása elengedhetetlen a felelősségtudat és a legitimitás erősítéséhez, valamint az e változások kezelésére irányuló intézkedések sikeres végrehajtásának biztosításához. Ennek elérése érdekében a szociális párbeszéd megerősítéséről szóló, 2023. évi tanácsi ajánláshoz, a La Hulpe nyilatkozatához és a szociális párbeszédről szóló, 2025. március 5-én aláírt paktumhoz hasonló, folyamatban lévő kezdeményezéseket kell felhasználni a szociális partnerek szakpolitikai döntéshozatalba való bevonása terén fennálló hiányosságok kezelésére.
   
• A szociális partnerek részvételét minden szinten fokozni kell, hogy hozzájáruljanak a 2024-es gazdasági kormányzási keret céljainak eléréséhez. Különösen biztosítani kell a szociális partnerekkel való konzultációt a középtávú költségvetési tervek benyújtása előtt, figyelembe véve az ágazati, regionális és helyi dimenziókat. A szociális partnerek bevonásának megerősítésével az EU előmozdíthatja az inkluzívabb és hatékonyabb szakpolitikai döntéshozatali folyamatot, ami végső soron a helyreállítási és rezilienciaépítési tervek sikeresebb végrehajtásához és az európai gazdaság megerősítéséhez vezethet.